Tejóég,ez ilyen régvolt?

Azta
Most nézem, augusztus.
Mintha azóta semmi nem történt volna. Pedig de.
Az utolsó posztra visszautalva. A nagy várakozási periódus egy :
  "szia,

sajnalom, hogy igy alakult, mert nagyon kedves vagy meg egy igazi jofej, csak ugy erzem, h ez kozt nem tudna mukodni. es nem szeretnem ha ezutan soha nem szolnal hozzam, de megertem ha ez lesz."

-szel ért véget egy hónapi lélekzabálás után. Azóta heverjük. Nem volt szép, én se vagyok, de ez így jött ki.
Azóta néma csend.
Többnyire.
Néha szeretnék vele szívig gonosz lenni, néha csak le szeretném magázni. A lényeg, ha támadnék,csakis saját fegyverrel. A nagy találmányom a pilótakeksz-hadművelet. Írom:
-Szia! Van pilótakekszem, kérsz?
-Ó,igen, nagyon szeretem a pilótakekszet!
-Á, szerintem úgysem ízlene.
ugye,profi?
Jó, meg kell vallanom,tudom, hogy én sem vagyok patyolat, meg joga van úgy dönteni,ahogy ő akar, de a módozat nem volt szép. De ez van. Mondanám,hogy ezt érdemlem, de a kritikusaim megdobálnának érte kakival.-Így bevédve magam mégis leírtam. Tehát kedves Kritikusom-tudom,hogy tudod,hogy tudom- kac-kac-kac.
Ilyenek kieszelésével, és indokolatlan körutakkal telnek a napjaim. Meg iskolával. De próbáljunk,hiteltelenül, úgy tenni, mintha ez meglepő lenne.

Ezen kívül, ami aktuális az a jelen : sokazidőnk, moralizáljunk. És ebbe most sikerült komolyan belesüppednem.
Alaptézis: Barátság kontra Szerelem.
Alcím: Körök,háromszögek és egyéb bosszantó mértani fogalmak.
Mindig úgy gondoltam, hogy ha egy olyan körbe keveredem, hogy nekem én egy barátnőmnek ugyanaz tetszik, és a srácnak a másik lány kell, vigye.
Ha nyakig bele vagyok esve, de akkor is a barátnőm kell neki, vigye-bár fáj a szívem, de nem akarok az a típus lenni, aki ha nem lehet boldog, más se legyen.
És valahogy olyan könnyűnek tűnt elméletben.
De a mechanizmus, amikor fogja,viszi, nem könnyű..mármint megemészteni. Ezeket az egyezményeket, a leírásukat melyik hivatal pincéjében állították ki megtekintésre? Mert ugyan gusztustalan, ha, mint a koncon elkezdünk osztozkodni, de az se szép, ha csak fogjuk-visszük.
 Leírva mennyivel rövidebb, mint szóban..meg így nem is jönnek a gondolatok. Szóban, lehet, magyarázkodom, magamnak is,mert talán én sem hiszem el,hogy ez így működni tud. Be kell látnom, nem vagyok az az elengedős típus. (Lásd-egy szeptemberben lezárult semmit sem tudok kezelni,így, december közepén...)

Ja, és hogy aktuálszívügyeket is kifejtsek, nyomasztóan nagy figyelmet szentelek valakinek, aki eltűnik, elszalad, nem látom,hallani is csak néha hallok róla. Szó szerint , mintha egy mesealakot üldöznék a mesebeli lufialakú,kis spárgával átkötött szívemmel, hogy : Te, figyelj, ha majd ráérsz-mert az istenért sem szeretnélek zavarni- de úgy igazán, ha gondolod (gondoldgondoldgondold!!) kösd már a csuklódra ezt a szart itt, és legalább vidd el becsületesen!!
   Persze, mit akarok tőle? Mit akarna tőlem?
És ezen a nyomvonalon írogatok valakinek, akitől kaphatok információt, hogy él-e még, de mire rákérdeznék, az eltűnik, és megint olyan, mintha az ő társaságát keresném. Picsábamár!!!

A rajz, igen,hát..régi...egy időben ilyen babákat rajzoltam. Én halott kisgyerekeknek hívtam őket. Ez engem ábrázolt. Ábrázol. Valahol belül én is egy ilyen halott kisgyerek vagyok .Nézd a szemét!
üres

Mert a türelem, meg a rózsa, meg minden..nem, halat most nem kérek.

Fordulópont, mint még soha. Vagy valami nagyon, és kétségbeejtően hasonló.
De türelmesek vagyunk..no igen . Ezzel tényleg csak annyi a baj, a nagy baj, hogy minél többet mondogatom magamnak, hogy nem sürgetőzünk, nem hajtjuk a tatárt, hogy hajtson, kivárunk, minden időben-jelen helyzetben mihezképestidőben- meg fog oldódni, ki fog derülni.
Csak minél tovább várok, annál türelmetlenebb leszek és annál többet elemzem a közelmúlt eseményeit, mondatait, beszélgetéseit, és elbizonytalanodok. Akkor és most annyira máshogy hangoznak a mondatok, másként vélem hallani.
Nem akarok semmit nagy dobra verni, mivel én is csak fejben járok tangót, de ha mégis, akkor nagyon vegyes véleményeket kapok.
-hát azért tartsd nyitva a szemed
-hú, ez valami nagyon jó is lehet
-miért bonyolítottátok eddig
-pam-pampapamm-pam-pampapamm
-én megmondtam, hogy..
mert ugye ezektől tényleg jobb..
jó, ha valaki pozitívat sejt, és szóvá teszi, attól úgy szárnyra kap az ember..
de egy nagy keresztet vet bennem, miszerint persze, légy pozitív, mert ugye azt akarjuk bevonzani
DE(!!!!) ha nagyon belepozitivizálod magad, onnan lehet igazán nagyon pofára esni..tehát még azt se tudom, mire gondoljak.
Ezért óhatatlanul is az jár a fejemben, hogy a túlsó fejben mi járhat, és mikor tudom meg végre. És ahogy a jó önsorsrontó teszi, azon kattogok, hogy miért kell ilyen gondot okoznom valakinek, akiért a szívem megszakad, ha csak a fáradtságtól is megnyúlik az arca.


Zenés-Képes-Szöveges bejegyzés lévén most akkor jöjjön a zenei ajánlatunk:
IndigoUtca ft.Fluor: Külvilág vagy te-mert itt érzem a létem (http://www.youtube.com/watch?v=axqb0EZB0w4)
The Rocket Science ft Hegyi Dóri-Step out -mert ezt kiabálnám az ablakban állva (http://www.youtube.com/watch?v=lK_p-oGHUas)
The XX- Hot like fire(http://www.youtube.com/watch?v=88ZyJrSeI7A), Angels(http://www.youtube.com/watch?v=_nW5AF0m9Zw)- mert a kertben fekve merengni ez a jó..meg mert az XX jó!!
Mocsok 1kölykök-Ringó (http://www.youtube.com/watch?v=9-u-aa-E6Lo) -mert lebegős, álmodozós
Rudimental sokmindenkivel(http://www.youtube.com/watch?v=J9-Lwpgfd1E)- Not giving in -mert eszembejutós
Pannonia Allstars Ska Orchestra ft. Harcsa Vera -MiuMiújság (http://www.youtube.com/watch?v=BnB5f_z4Epo)- mert ha rám hallgatsz, akkor még ma..
Harcsa Veronika- Too early (http://www.youtube.com/watch?v=ITWhJ0zy01k)-mert csak

Mert hirtelen minden annyira...üres

"Egymagad a lelkeddel élsz igazán.."
Nem tudok aludni.
Tűzoltóautókat rajzolok, és pici tortákat sütök fejben.
Meg üzeneteket írok, és elképzelek valami idealizált fost..azért fos, mert szép, meg gyönyörködtet, de annyira szürreális, hogy bántó.
Félek.
Kaptam egy lehetőséget, éltem vele, elvállaltam, most pedig fejben csak azt szeretném a körítés nélkül.
Egy ajtót becsukni, nem látni, és amint lehet, megszökni.
De ez egyszer már nem jött be.
Mármint akkor,ott bejött, de visszagondolva nem kifizetődő menekülni.
Amikor A fontos kérdi, hogy : "Ó,vajon ki..?"
És szívedből mondhatnám, hogy én!!
De sajnos a lelkes odatartás több sebből vérzik. És nem akarsz magyarázkodni, de a szívedlelked törne darabokra, ha bármilyen módon is nemet kéne Neki mondanod, így sündisznóra váltasz, összehúzod magad, míg el nem tűnik a vihar. Amit persze mindenki nemnek vesz, még rosszabb módon, mintha kimondanád, mintha egyszerűen kimondanád, hogy bocsi, de készenlét/pénzhiány/időhiány, és nem lőnéd el magadtól.
Azóta csend.
És protokollbeszélgetések. A szófukartól a kínosan személytelenig.
Két hét szénfagyasztó után dobálózás a jégkockákkal?
EZ ROHADTUL NEM FAIR!!
A CSÖNDEMET AKAROM!!!!!!

valaki idebenn kiabál
nem tudom elhallgattatni
kétségbeestem
pont.

aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaand it's gone

Jó
én próbálkozom
de amikor úgy élsz, mint egy sziget, akkor akarva-akaratlanul agyalsz
Amikor van egy adott élethelyzet, amivel te foglalkozol..meg akiknek a nyakára akasztod, mert szeretnek, és meghallgatnak,de ők se jobban, mint..
Aztán hirtelen nem várt nyilvánosságot kap, és onnantól minden, ami téged zavart, ami téged bántott, hirtelen olyan dolog lesz, amire bárki rákérdez, az egész helyzet valahogy kilép a kisfejedből, és nyilvános..
kifejezetten nyilvánosnak érzem magam
persze nem azt mondom, hogy titkolóztam, meg mélyen magánügynek éreztem. De azt nem kell sokat magyaráznom,hogy ha többen foglalkoznak valamivel, amiben így sem vagy stabil,akkor a maradék egyensúlyodat is darabolja. És nem is az..hanem,hogy ha el kell mondanom, akkor nem az én szememen látják..és egyből bosszant, hogy mit gondolnak..küzdelem leírni élethűen.
Aztán meg amikor egy észszerű dolgot eldöntesz, hogy belátsz, akkor jön az érző lelked, és nem akarod elfogadni. És persze ilyenkor kerül minden szem elé.
Mert ugye ha érdekel valaki, akkor nem állod, hogy hetekig nem hallasz felőle...ilyenekből kéne felfogni az életet. De neeeem
Az túl mainstream
De ez a mainstreamezés is olyan mainstream
Ez konfjúzál
mármint a helyzet, a szavak, az élet, meg a saját belső ellentmondásaim:
keressük a kihívást-de basszus miért nem egyszerűbb??
küzdjünk azért, amiért megéri-de honnan tudjuk,hogy megéri?
érdemes-e kaparni olyan dologért, ami hivatalból valami ösztönös, és amit nem szabadna, hogy harc tegyen valóssá??
és a legfontosabb, hogy elfogadjam-e magam olyannak, amilyen vagyok, mikor nem is találom magam elfogadhatónak?
Kép: A történet valós, a helyzet fejben pont fordított. És kényelmetlen.

Ezmieznemismerjük

Ilyen még nem volt..
pozor!pozor!
Beszélgessünk, milyen is a tökéletes nap...vagy legyen a tökéletes közeli nap.
Felkelsz, kinyújtózol, összeszeded magad kényelmesen, bóklászol a lakásban, kávézol..ezek után elindulsz a világba.
Abba, ahol olyan emberekkel találkozol,akikkel érdemes találkozni. Akikhez érdemes odamenni, köszönni, nevetni,beszélgetni velük. Akik miatt megéri egy órát ülni a konzervdobozban. Főleg, aki miatt érdemes bármit tenni. Aztán bezsebelni a jóleső, bár lényegében semmitmondó szépszavakat olyan emberektől,akiktől nem ezt a virágnyelven szóló stílust várod, vagy ismered.
Ezután elmész olyan koncertekre, amit szeretsz, amit nem, aztán még egyre, amit szeretsz..és mindháromra más-más társasággal, egymás után..keveregsz, és mindenhol olyan emberek vannak, akikkel jó. Persze, aki hiányzik, nincs ott, de ilyen ez a nagyvilág téma.
A legfurább a tökéletes napban, hogy nem tudni, mi hoz ki az emberből. Mert amikor azt érzed, amit régen, mikor szar volt az élet, csak a másik végéről..hogy lehet,nem is akkor kéne befejezni,mikor rossz, hanem amikor még jó. Hogy ne legyen könnyű. Mert hát nem erről szól az egész? Keresd a kihívást! Tehát, ne add könnyen, de vedd könnyedén. Biztosan van értelme, ha valami szar...remélem..és ha így állok hozzá, akkor így is lesz
Aztán eljön a szabadság, hacsak 2,5 hónapra is, de a tiéd a világ. Amikor az se baj, ha fáj, az se baj, ha nem neked találták ki, amikor egyszerre aggódsz, hogy bunkó vagy és szarod le, mert ő kezdte.
Nagy sóhajtás a nyári levegőből
Nagy körbenézés a horizonton
Nagy mosoly a hétfőnek
Nagy ölelés annak, aki bánt
Nagy szavak, egy kis embertől...

ui.: igen..megértük...egészarc..mert ha örülsz, ahhoz add az arcod!!

viharon túl-szélcsenden innen- a plágium jogát fenntartjuk

Ahogy a cím is mondja, valamin túl, valami előtt..most épp a saját romjainkon zászlót lengetve röhögünk, mert valahol ez is boldogság. Visszagondolni, hogy deszarvolt még-és tényleg-pár napja. És hogy egy Szintesemmi mennyire meg tudja dobni az ember hangulatát. Bő egy óra el tud feledtetni mondjuk egy egész hetet. Az, hogy egy percre újra a kezedben a választás, a döntés, az akarat, a hit, a remény és minden közhelyek. Már csak vidámabb zenéket kéne a lejátszómra pakolni, és szinte el is hinném...

Hiába is, hat rám a tavasz, meg a jó idő, meg a tavaszi szél, meg a macskakő, meg a kakasok.
Néha még azt is elhiszem, hogy bátor vagyok, és szennyesteregetés, és lopott holmi-köztük könyvek. Aztán valami sorsszerű fordulat folytán nincs lehetőség, és elszáll az ihlet, de olyan büszke érzés, hogy majdnem megtettem. És tudom, majdnem kanállal nem eszünk levest, mégis, valahol a válladon ül egy manó, aki az ilyen majdnemeket eszi, és nagyra nő tőlük, és erős, mély és határozott lesz a hangja, meg muszklis a karja, és a másik válladon ülő manót (aki elhiteti, hogy azért majdnem, mert egy gyökér vagy) simán lecsapja derékmagasságba-és onnan mássz vissza köcsög. És lehet, hogy tényleg azért majdnem, mert egy gyökér vagy, mert egy gyökér vagy, de a majdnem az valami olyasmi, hogy le mered nyomni a kilincset..lehet, hogy be még nem léptél, de elindultál, és lehet, hogy csak az a most már sorsszerű ittvagyokteregess pillanatra vársz. És teregetsz..és még a végén szerencséd is lehet.
Mert miért is ne??

és kész...sem

Ismered azt az érzést, mikor valahogy túl jó, hogy rossz legyen, de túl kényelmetlen,hogy jó. Na itt tartok.
Amikor ott állsz a boldogsághoz vezető híd lábánál, de üres zsebbel állsz a hídvámot szedő bajuszos aggastyán előtt, aki egy lelkes BKV ellenőr elhivatottságával küzd a lógósok, és érdemtelenek ellen.
tehát már megint az útban áll valami.
Szeretnék néha papírcsónak lenni...csak úszni,vagy lenni, és nem azon szüttyögni, hogy akkor mi lesz holnap, utána, vagy bármikor. Hagyni, hogy oda jussak, ahova kell.
Most azt hiszem, arrafelé tartok..csak ugye ez így túl szép lenne az igazsághoz..
Lényeg a lényeg, hogy  bármennyire is nem úgy olvasható, nem vagyok ma annyira negatív, csak az idő szar..mmint az időjárás, meg az évszám..
Félszavak- Egyértelmek
Ketten lenni egyedül-együtt
amikor találsz valakit, akinek olyan dolgokat mondhatsz el, amit senki másnak nem mertél..de nem gondolkozol, hogy ugye nem fog hülyének nézni..mert nem fog...és utána lebegsz, mosolyogsz..
furcsa...eddig mindig írni volt könnyebb, és rajzolni küzdöttem...most fordítva...
Akkor abba is hagyom
A rajzról.
Papírcsónak,mint metafora, mint szimbólum, mint valakik
Talán az egyik legkevésbé színes képem, és mégsem szomorú...
furcsa végignéznem a rajzaimat, és meglátni, hogy hogyan változott át képről képre..az ilyen lapozgatás mindig visszaránt a földhöz..

Bokor alatt, nyulak nélkül

Rég óta először ültem úgy, hogy ezt akkor nem bírjuk,rajzolunk. (Régi rajz, de nem tudtam befejezni..megláttam, és már nem volt min gondolkodni)

Nehezen feldolgozható ponthoz értünk.
Úgy érzem,már tényleg bennem van a defekt. Minden alkalommal a biztos ló az, ami mintha álmomban létezne...azt hiszem, azért csak csak megfelelt az az óvodai jel, arra,hogy ahogy szokták mondani, valahol a messzi távolban befolyásolja a gazdája további életét...talán jobb lenne, ha egy aranyhal memóriájával bírnék, és akkor másnap nem emlékeznék semmire, sem azután, sem azután. Könnyebben engedném el a dolgokat, és nem majomkodnék majomságokon. Nem lenne az a holnap,amikor nem értem, hogy a tegnap miért nem lett ma. Persze, jó lenne,így, nem kellene küzdenem a démonaimmal, hogy nem vagyok,és soha nem is leszek..... de mindenki a kiutat keresi..a legközelebbit,nem?
Ha belegondolunk, minden napunk, minden percünk álomszerű.
Csak nem mindegy, hogy a szép álom,az édes álom,a rémálom,amiből szeretnénk felébredni, a kellemes,amibe szeretnénk visszaaludni, vagy amire szeretnénk emlékezni,de nem megy, amire nem szeretnénk,de minduntalan az jut eszünkbe, vagy amit megálmodtunk,kényelmesen felkeltünk,és nem is bánjuk,hogy nem maradt meg, mert eltelt,jó volt, pont.
Mert tényleg mind álomszerű. Néha egy álom valószerűbb,mint az élet,ezt megszavazhatjuk.
De mindkettő lezajlik, eltelik,és nem jön vissza..csak az a kérdés, ki is döntötte el,hogy melyik az álom és melyik a valóság..bár valahol mindkettő valóság. Néha tudod, hogy ébren vagy, de álomnak tűnik visszagondolva..na ezekből lehet akkorát esni, hogy lehorzsolod a homlokodat a térdeddel...ugye, ez is milyen valószerűtlennek tűnik? pedig lehetséges...

vagy az egész csak egy újabb félreértés..