és kész...sem

Ismered azt az érzést, mikor valahogy túl jó, hogy rossz legyen, de túl kényelmetlen,hogy jó. Na itt tartok.
Amikor ott állsz a boldogsághoz vezető híd lábánál, de üres zsebbel állsz a hídvámot szedő bajuszos aggastyán előtt, aki egy lelkes BKV ellenőr elhivatottságával küzd a lógósok, és érdemtelenek ellen.
tehát már megint az útban áll valami.
Szeretnék néha papírcsónak lenni...csak úszni,vagy lenni, és nem azon szüttyögni, hogy akkor mi lesz holnap, utána, vagy bármikor. Hagyni, hogy oda jussak, ahova kell.
Most azt hiszem, arrafelé tartok..csak ugye ez így túl szép lenne az igazsághoz..
Lényeg a lényeg, hogy  bármennyire is nem úgy olvasható, nem vagyok ma annyira negatív, csak az idő szar..mmint az időjárás, meg az évszám..
Félszavak- Egyértelmek
Ketten lenni egyedül-együtt
amikor találsz valakit, akinek olyan dolgokat mondhatsz el, amit senki másnak nem mertél..de nem gondolkozol, hogy ugye nem fog hülyének nézni..mert nem fog...és utána lebegsz, mosolyogsz..
furcsa...eddig mindig írni volt könnyebb, és rajzolni küzdöttem...most fordítva...
Akkor abba is hagyom
A rajzról.
Papírcsónak,mint metafora, mint szimbólum, mint valakik
Talán az egyik legkevésbé színes képem, és mégsem szomorú...
furcsa végignéznem a rajzaimat, és meglátni, hogy hogyan változott át képről képre..az ilyen lapozgatás mindig visszaránt a földhöz..

Bokor alatt, nyulak nélkül

Rég óta először ültem úgy, hogy ezt akkor nem bírjuk,rajzolunk. (Régi rajz, de nem tudtam befejezni..megláttam, és már nem volt min gondolkodni)

Nehezen feldolgozható ponthoz értünk.
Úgy érzem,már tényleg bennem van a defekt. Minden alkalommal a biztos ló az, ami mintha álmomban létezne...azt hiszem, azért csak csak megfelelt az az óvodai jel, arra,hogy ahogy szokták mondani, valahol a messzi távolban befolyásolja a gazdája további életét...talán jobb lenne, ha egy aranyhal memóriájával bírnék, és akkor másnap nem emlékeznék semmire, sem azután, sem azután. Könnyebben engedném el a dolgokat, és nem majomkodnék majomságokon. Nem lenne az a holnap,amikor nem értem, hogy a tegnap miért nem lett ma. Persze, jó lenne,így, nem kellene küzdenem a démonaimmal, hogy nem vagyok,és soha nem is leszek..... de mindenki a kiutat keresi..a legközelebbit,nem?
Ha belegondolunk, minden napunk, minden percünk álomszerű.
Csak nem mindegy, hogy a szép álom,az édes álom,a rémálom,amiből szeretnénk felébredni, a kellemes,amibe szeretnénk visszaaludni, vagy amire szeretnénk emlékezni,de nem megy, amire nem szeretnénk,de minduntalan az jut eszünkbe, vagy amit megálmodtunk,kényelmesen felkeltünk,és nem is bánjuk,hogy nem maradt meg, mert eltelt,jó volt, pont.
Mert tényleg mind álomszerű. Néha egy álom valószerűbb,mint az élet,ezt megszavazhatjuk.
De mindkettő lezajlik, eltelik,és nem jön vissza..csak az a kérdés, ki is döntötte el,hogy melyik az álom és melyik a valóság..bár valahol mindkettő valóság. Néha tudod, hogy ébren vagy, de álomnak tűnik visszagondolva..na ezekből lehet akkorát esni, hogy lehorzsolod a homlokodat a térdeddel...ugye, ez is milyen valószerűtlennek tűnik? pedig lehetséges...

vagy az egész csak egy újabb félreértés..