Úgy érzem,már tényleg bennem van a defekt. Minden alkalommal a biztos ló az, ami mintha álmomban létezne...azt hiszem, azért csak csak megfelelt az az óvodai jel, arra,hogy ahogy szokták mondani, valahol a messzi távolban befolyásolja a gazdája további életét...talán jobb lenne, ha egy aranyhal memóriájával bírnék, és akkor másnap nem emlékeznék semmire, sem azután, sem azután. Könnyebben engedném el a dolgokat, és nem majomkodnék majomságokon. Nem lenne az a holnap,amikor nem értem, hogy a tegnap miért nem lett ma. Persze, jó lenne,így, nem kellene küzdenem a démonaimmal, hogy nem vagyok,és soha nem is leszek..... de mindenki a kiutat keresi..a legközelebbit,nem?
Ha belegondolunk, minden napunk, minden percünk álomszerű.
Csak nem mindegy, hogy a szép álom,az édes álom,a rémálom,amiből szeretnénk felébredni, a kellemes,amibe szeretnénk visszaaludni, vagy amire szeretnénk emlékezni,de nem megy, amire nem szeretnénk,de minduntalan az jut eszünkbe, vagy amit megálmodtunk,kényelmesen felkeltünk,és nem is bánjuk,hogy nem maradt meg, mert eltelt,jó volt, pont.
Mert tényleg mind álomszerű. Néha egy álom valószerűbb,mint az élet,ezt megszavazhatjuk.
De mindkettő lezajlik, eltelik,és nem jön vissza..csak az a kérdés, ki is döntötte el,hogy melyik az álom és melyik a valóság..bár valahol mindkettő valóság. Néha tudod, hogy ébren vagy, de álomnak tűnik visszagondolva..na ezekből lehet akkorát esni, hogy lehorzsolod a homlokodat a térdeddel...ugye, ez is milyen valószerűtlennek tűnik? pedig lehetséges...
vagy az egész csak egy újabb félreértés..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése