Most nézem, augusztus.
Mintha azóta semmi nem történt volna. Pedig de.
Az utolsó posztra visszautalva. A nagy várakozási periódus egy :
"szia,
sajnalom, hogy igy alakult, mert nagyon kedves vagy meg egy igazi jofej, csak ugy erzem, h ez kozt nem tudna mukodni. es nem szeretnem ha ezutan soha nem szolnal hozzam, de megertem ha ez lesz."
-szel ért véget egy hónapi lélekzabálás után. Azóta heverjük. Nem volt szép, én se vagyok, de ez így jött ki.
Azóta néma csend.
Többnyire.
Néha szeretnék vele szívig gonosz lenni, néha csak le szeretném magázni. A lényeg, ha támadnék,csakis saját fegyverrel. A nagy találmányom a pilótakeksz-hadművelet. Írom:
-Szia! Van pilótakekszem, kérsz?
-Ó,igen, nagyon szeretem a pilótakekszet!
-Á, szerintem úgysem ízlene.
ugye,profi?
Jó, meg kell vallanom,tudom, hogy én sem vagyok patyolat, meg joga van úgy dönteni,ahogy ő akar, de a módozat nem volt szép. De ez van. Mondanám,hogy ezt érdemlem, de a kritikusaim megdobálnának érte kakival.-Így bevédve magam mégis leírtam. Tehát kedves Kritikusom-tudom,hogy tudod,hogy tudom- kac-kac-kac.
Ilyenek kieszelésével, és indokolatlan körutakkal telnek a napjaim. Meg iskolával. De próbáljunk,hiteltelenül, úgy tenni, mintha ez meglepő lenne.
Ezen kívül, ami aktuális az a jelen : sokazidőnk, moralizáljunk. És ebbe most sikerült komolyan belesüppednem.
Alaptézis: Barátság kontra Szerelem.
Alcím: Körök,háromszögek és egyéb bosszantó mértani fogalmak.
Mindig úgy gondoltam, hogy ha egy olyan körbe keveredem, hogy nekem én egy barátnőmnek ugyanaz tetszik, és a srácnak a másik lány kell, vigye.
Ha nyakig bele vagyok esve, de akkor is a barátnőm kell neki, vigye-bár fáj a szívem, de nem akarok az a típus lenni, aki ha nem lehet boldog, más se legyen.
És valahogy olyan könnyűnek tűnt elméletben.
De a mechanizmus, amikor fogja,viszi, nem könnyű..mármint megemészteni. Ezeket az egyezményeket, a leírásukat melyik hivatal pincéjében állították ki megtekintésre? Mert ugyan gusztustalan, ha, mint a koncon elkezdünk osztozkodni, de az se szép, ha csak fogjuk-visszük.
Leírva mennyivel rövidebb, mint szóban..meg így nem is jönnek a gondolatok. Szóban, lehet, magyarázkodom, magamnak is,mert talán én sem hiszem el,hogy ez így működni tud. Be kell látnom, nem vagyok az az elengedős típus. (Lásd-egy szeptemberben lezárult semmit sem tudok kezelni,így, december közepén...)
Ja, és hogy aktuálszívügyeket is kifejtsek, nyomasztóan nagy figyelmet szentelek valakinek, aki eltűnik, elszalad, nem látom,hallani is csak néha hallok róla. Szó szerint , mintha egy mesealakot üldöznék a mesebeli lufialakú,kis spárgával átkötött szívemmel, hogy : Te, figyelj, ha majd ráérsz-mert az istenért sem szeretnélek zavarni- de úgy igazán, ha gondolod (gondoldgondoldgondold!!) kösd már a csuklódra ezt a szart itt, és legalább vidd el becsületesen!!
Persze, mit akarok tőle? Mit akarna tőlem?
És ezen a nyomvonalon írogatok valakinek, akitől kaphatok információt, hogy él-e még, de mire rákérdeznék, az eltűnik, és megint olyan, mintha az ő társaságát keresném. Picsábamár!!!
A rajz, igen,hát..régi...egy időben ilyen babákat rajzoltam. Én halott kisgyerekeknek hívtam őket. Ez engem ábrázolt. Ábrázol. Valahol belül én is egy ilyen halott kisgyerek vagyok .Nézd a szemét!
üres
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése