szó érte a ház elejét,hogy nincs bejegyzés-megjegyzem nem hittem,hogy ezt valaha valakitől megkapom,de mindenesetre jól esik a figyelem.
A lét elviselhetetlen könnyűsége. Nem mintha bármihez is köze lenne, de eszembe jutott.
Leveleztél már valaha, valakivel úgy,hogy vártál, és a felmerülő kérdéseidet leírtad egy jegyzettömb tetejére és vártál tovább. Azért kell leírni,hogy mire felteheted,ne felejtsd el, mert akinek fel akarnád tenni, azt úgy se tudod, de már mindegy is.
Az égbolt pedig zár. Ihletés a magyar filmipartól sok szeretettel. Mert neki lámpást adott az úr Pesten.
Furcsa film. Sokat lehet rajta gondolkodni. Mit jelent? Miről szól? Kinek szól? Miért kellett megcsinálni? Miért üvölt a Mucsi állandó jelleggel? Miért sajnáljuk meg Scherer Péter szomorú kis arcocskáját?
Miért néztük meg?-jó ez utóbbira nem válaszolnék. Több filmtől sikerült magam elmarni. Ez megint mindegy is.
Node..visszatérve az előzőre,meg az ihletésre, az életre,a világmindenségre meg mindenre. A film végén található zeneszám valahogy mindent felborít...főleg az ember lélekállapotát, ami ugye a ködös vasárnapi egyedülmozizás velejárója amúgy is, de ezzel a verzióval ölni lehet.
Az oldalt fellelhető kis mondat pedig vagy egyértelmű, és akkor nem kell megmagyaráznom, ha viszont kétértelműnek hat, akkor üzenem: nem magyarázom meg.
Utálom,hogy mindig ennyire inspiráló vagyok-pfhüjj!
Künn esé az levél.
Stop.
Benn meleg van.
Stop.
Inkább abbahagyom.
Stop.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése